A diákok azt akarják, hogy ne kelljen tandíjat fizetniük, 18 év körüliek, felelősségről nem beszélhetünk az esetükben, vagy tudatos gondolkodásról. Ami ellen tüntetnek az szerintem (sem) ellenük van, hanem személy szerint egyenként zavarja őket, hogy fizetniük kell esetleg. És ez az 'esetleg' a fontos. Hogy fizetni kell az oktatásért, azt mindenki belátja. Az 'esetleg' az aggasztó, és ezt politikusok szintjén kb. csak Pokorni Zoltán látta be: december közepén dönteni arról, hogy hova, hogyan felvételizzél, és dönts az egész életedről ilyen bizonytalanságok közepette, az kifogásolható. Nem azért kell tüntetni, hogy legyen vagy se tandíj, hanem hogy ne most legyen.
Anno, amikor én felvételiztem, ismertem a régebbi központi feladatsorokat, fel tudtam rájuk készülni. Tudtam, hogy milyen jegyeim vannak, kb mit kapok végzősként, tudtam mennyit érek. Megkérdezhettem a kinézett szakok karait, hogy mennyi volt korábban a felvételi pontszám, tudtam, mennyit kell érjek. Könnyű volt döntenem, hogy hova van esélyem, és hova nincs. Tudtam (vagyis akkor még csak azt hittem), hogy állambácsi fizetni fogja a tanulmányaimat, az egész kiszámítható(bb) volt.
Most senki nem tud semmit. Hogy melyik szakon mennyi az államilag támogatott hely, hogy melyikre hányan fognak tódulni, minden bizonytalan. Megértem, hogy a 'hasznos' szakokra kell terelni a diákokat, de terelni, kell nem pedig odadobni. Erre is idő kéne, hogy már 14-16 évesen tendálhassanak pl. az agysebészet felé, mert ha addig csak Godot-ra várt a színjátszókörben, és most szólunk neki hirtelen, hogy márpedig te inkább kvantumszámítógépet tervezz, a legkevesebb hogy elküld minket Gyurcsány után.
Ami megkérdőjelezheti a tandíj bevezetését, az az, hogy ezzel egyetemek mennek/mehetnek tönkre. Karok és pozíciók biztos megszűnnek. Ez nem olyan nagy tragédia oktatás szempontjából, hulljon a férgese, hej! A legtöbb egyetemen azonban kutatás is folyik, az oktatók egy jelentős része azért oktat, mert kell, ahhoz, hogy mellette a középkori y betűt kutathassa, vagy a feszített hidakhoz fejleszthessen új építőanyagot. Vagymi. Ezen kutatások egy része a piacon is eladható, egy része azonban nem jár üzleti haszonnal, vagy nem azonnal. Ezek a kutatások el veszhetnek. Hogy ez mennyire súlyos, azt nehéz megítélni, az arra érdemes oktatók elhelyezkednek majd könnyen, hiszen szakmájukban szaktekintélyek - és ez nem közhely. Új munkájuk mellett azonban nem lesz elég idejük korábbi kutatásukat folytatni, és ezen bukhatunk - első sorban kultúránkat veszélyeztetjük.
