Kiforratlan

A film nem rossz elképzelés, de nem szabad elhinni mindent, amit mond. A háború kérem szépen, az háború. A megszállás, az megszállás. Jujj, fegyveresen bevonultak, egyenruhában, jujj, de féltünk... a vádak jelentős része ehhez hasonló komolyságú. Vannak cudarabb sztorik (pl. délután 4 után nem mehet ki senki, páran elmentek, 4 után értek vissza, le lettek lőve ahogy az erdőből jöttek vissza rőzsével - na most megnézném azt a higgadt katonát, aki szürkületben megkülönbözteti a békés rőzsehordót meg a partizánt), háborúban, megszállt területen ezek nem kegyetlen, barbár vagy szívtelen tettek. Ez nem háborús bűn szerintem. Háború volt, és azzal a megszálló katonákon keresztül szembesültek a helyiek. Ennyi.
Egy kisebb hányadot annak rónék fel, hogy a háborúban a szovjetek jöttek, felszaabdítottak, és barátkoztak az ukránokkal, a kommancsok pedig sose voltak híresek arról, hogy számukra a történelem, vagy a dokumentumok igazságtartalma, hitelessége azok párthűségénél többet érne. Igen hihető, hogy némely túlkapást (különösen a durvábbak közül) vagy a szovjet katonák tettek, vagy még inkább meg se történt.
A történetek jelentős része igen szubjektív, akkori gyerekek, vagy személyesen érintett emberek mesélik.
Sokszor mesélnek el valami keményebb dolgot, majd aztán, hogy ezt a németek/oroszok/saját rendőreik tették.
A filmből a legkevesebb sztorira lehet igaz, hogy magyarok követték el, és valóban kegyetlen, embertelen. Ilyen sajnos minden hadseregben előfordul, minden háborúban. Ezért éppenúgy vállalni kell a felelősséget, mint ahogy egy olimpikon sikerének örülünk. Sajnálom, hogy ilyen is történt.
A film nem a tényszerűsége miatt jó, vagy érdekes. A szemszög amit bemutat annyira hiteltelennek látszik magyar szemmel, mégis annyira meggyőződéssel mondják páran, hogy már nem is az a fontos, hogy mi történt, hanem hogy ki, hogyan őrzi emlékét.
Ez egy hazug tükör, ormótlanul torzít, mégis tükör, és ez a mai filmek között érték. Tanulni lehet belőle, de csak szemléletet, történelmet nem.

Teljességgel egyetértek azzal, hogy ezt nem adta le a köztévé - és egyetértek azzal is, hogy fenn van a neten, és aki akarja megnézheti, értelmezheti, és tanulhat belőle.

A diákok azt akarják, hogy ne kelljen tandíjat fizetniük, 18 év körüliek, felelősségről nem beszélhetünk az esetükben, vagy tudatos gondolkodásról. Ami ellen tüntetnek az szerintem (sem) ellenük van, hanem személy szerint egyenként zavarja őket, hogy fizetniük kell esetleg. És ez az 'esetleg' a fontos. Hogy fizetni kell az oktatásért, azt mindenki belátja. Az 'esetleg' az aggasztó, és ezt politikusok szintjén kb. csak Pokorni Zoltán látta be: december közepén dönteni arról, hogy hova, hogyan felvételizzél, és dönts az egész életedről ilyen bizonytalanságok közepette, az kifogásolható. Nem azért kell tüntetni, hogy legyen vagy se tandíj, hanem hogy ne most legyen.

Anno, amikor én felvételiztem, ismertem a régebbi központi feladatsorokat, fel tudtam rájuk készülni. Tudtam, hogy milyen jegyeim vannak, kb mit kapok végzősként, tudtam mennyit érek. Megkérdezhettem a kinézett szakok karait, hogy mennyi volt korábban a felvételi pontszám, tudtam, mennyit kell érjek. Könnyű volt döntenem, hogy hova van esélyem, és hova nincs. Tudtam (vagyis akkor még csak azt hittem), hogy állambácsi fizetni fogja a tanulmányaimat, az egész kiszámítható(bb) volt.

Most senki nem tud semmit. Hogy melyik szakon mennyi az államilag támogatott hely, hogy melyikre hányan fognak tódulni, minden bizonytalan. Megértem, hogy a 'hasznos' szakokra kell terelni a diákokat, de terelni, kell nem pedig odadobni. Erre is idő kéne, hogy már 14-16 évesen tendálhassanak pl. az agysebészet felé, mert ha addig csak Godot-ra várt a színjátszókörben, és most szólunk neki hirtelen, hogy márpedig te inkább kvantumszámítógépet tervezz, a legkevesebb hogy elküld minket Gyurcsány után.

Ami megkérdőjelezheti a tandíj bevezetését, az az, hogy ezzel egyetemek mennek/mehetnek tönkre. Karok és pozíciók biztos megszűnnek. Ez nem olyan nagy tragédia oktatás szempontjából, hulljon a férgese, hej! A legtöbb egyetemen azonban kutatás is folyik, az oktatók egy jelentős része azért oktat, mert kell, ahhoz, hogy mellette a középkori y betűt kutathassa, vagy a feszített hidakhoz fejleszthessen új építőanyagot. Vagymi. Ezen kutatások egy része a piacon is eladható, egy része azonban nem jár üzleti haszonnal, vagy nem azonnal. Ezek a kutatások el veszhetnek. Hogy ez mennyire súlyos, azt nehéz megítélni, az arra érdemes oktatók elhelyezkednek majd könnyen, hiszen szakmájukban szaktekintélyek - és ez nem közhely. Új munkájuk mellett azonban nem lesz elég idejük korábbi kutatásukat folytatni, és ezen bukhatunk - első sorban kultúránkat veszélyeztetjük.

Követeljük, hogy ésszerűen legyen támogatva a felsőoktatás!

A 75 ezer hallgatóból legalább 65 ezer tehetséges abban, amire jelentkezik, nem csak kedvtelésből, unaloműzésből, vagy legyen már egy diplomám alapon jelentkezett. Ezekből legalább 35 ezer szorgalmas is lesz az egyetemi évei alatt, és el is végzi a választott szakot. Ezekből legalább 25 ezren diplomájuk megszerzése után itthon maradnának, hogy adót fizessenek, olyan adót amiből korábban az ő képzésüket is fizették. Ebből legalább 20 ezerre szükség is van nemzetgazdasági szinten, nem pedig l'art pour l'art egy sokadik kommunikáció szakos callcenteressé válnak. Jelen gazdasági helyzetben, az ország jelentős eladósodása, az adófizetők devizaadósságból evickélése és a gazdasági válság mellett is elengedhetetlen, hogy ezeknek a tehetséges, itthon maradó, szorgalmas és keresett szakmát tanulók legalább fele ingyen tanulhasson a felsőoktatásban.

Követeljük tehát, hogy 10 ezer államilag finanszírozott hely legyen!

A 75 ezer hallgatóból 10 ezer nem fogja elvégezni a szakot, 5 ezernek ez már sokadik diplomája és legalább 10 ezer elhagyja majd az országot, semmiképpen sem akarja visszafizetni képzésének költségeit, vagyis az ő képzésük támogatása üzleti szempontból indokolatlan, az országnak nem térül meg. Mint (leendő) felelős adófizetők,

Követeljük tehát, hogy a 75 ezer helyből 25 ezer helyet semmiképpen sem támogasson az állam.

Követeljük továbbá, hogy a fennmaradó 40 ezer helyet félig az állam finanszírozzon, félig a hallgató, az állam pedig köteles erre a célra (kedvező, fix kamatozású, forint alapú) hitelt biztosítani a hallgató számára, melynek visszafizetését segítse (például munkáltatói kedvezményekkel), amennyiben hajlandóak itthon maradni, ezzel ők maguk is segíteni a közteherviselésben azoknak, akik iskoláztatták őket.

Egy kiforratlan demokráciában élünk. Évezredekig éltünk valamiféle egyszerűbb társadalomban, mai szemmel nézve monarchiában. Ez fokozatosan fejlődött, majd jutott el mára odáig, hogy azt hisszük/mondjuk, ez már demokrácia. Azt vallom, hogy ez azonban nem az. A polgárok tennék azzá, mi pedig az elmúlt huszonpár év alatt nem tanultuk meg, hogyan kell demokráciát játszani. A legalapvetőbb elv, hogy mindenki véleményt nyilvánít (szavaz), majd elfogadja a többség véleményét, a megválasztott vezetőink pedig nem csak a saját szavazóikat képviselik, hanem mindenkit, aki értük vagy épp ellenük szavazott. Ez azt hiszem, csak annyiban valósult meg eddig, hogy néha, páran szavazunk.

Ezt a demokráciára éretlen társadalmat bírálnám, mint pusztába kiáltott szó áll itt ez a blog. Terápiás jelleggel, öncélúan. Aki elolvassa, érdemi visszajelzést bátran hagyjon, hátha elhiszem.